Tedd, amire elhívattál!
Dr. Charles Swindoll írja a Growing Strong in the Seasons of Life (Megerősödni az életszakaszokban) c. könyvében:
“Egyszer az állatok úgy határoztak, tenniük kell valami jelentős dolgot annak érdekében, hogy az új világ problémáira megoldást találjanak. Így hát iskolát szerveztek. A tantervbe ilyen tárgyakat vettek fel: futás, mászás, úszás és repülés. Az adminisztráció megkönnyítése érdekében minden álllat felvette mindegyik tantárgyat.
A kacsa kiváló volt úszásból, sőt, jobb volt még az oktatónál is! Ám repülésből éppen csak átment, futásból pedig rettentően gyenge volt. Mivel olyan lassan futott, abba kellett hagynia az úszást, és bent kellett maradnia iskola után, hogy a futást gyakorolja. Ez annyira megviselte úszóhártyás lábait, hogy végül úszásból is csak átlagos lett.
De az “átlagos” teljesen elfogadható volt, ezért senki sem aggódott miatta, kivéve a kacsát.
A nyúl osztályelső volt futásból, de megrándult a lába, mert olyan sok pótórát kellett vennie úszásból.
A mókus színjeles volt mászásból, de folyamatos frusztrációt okozott számára a repülésóra, mert a tanár arra kényszerítette, hogy a földről induljon felfelé, nem pedig a fa tetejéről lefelé… végül mászásból is csak hármast kapott, futásból pedig kettest.
A sas problémás gyerek volt, szigorúan kellett fegyelmezni, mert szakadár volt. A sziklamászás órákon mindenkit maga mögött hagyott, de ragaszkodott ahhoz, hogy a saját módszereit alkalmazva jusson fel a csúcsra!”
“Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgáljunk…” (Róma 12:6 NKJV)
Amikor Isten ajándékait és kegyelmét adja neked egy bizonyos feladatra, add bele magad abba, a többit pedig engedd el!
Elfáradtunk, szeressetek minket így is!
“Mint a hagymahéjak egymás alatt, újabb meg újabb rétegben: személyiségünk vékony, de szívós rétegei; sokszor lefejthetetlennek, átrághatatlannak tűnő szigetelések valami fölött, valami alatt. Ezeket bontogatjuk, ha stressz ér bennünket – ész nélkül, zsigerből, sokszor fájó sebeket okozva magunknak és másoknak. Ezeket bontogatjuk sokkal finomabban, okosabban, stratégia mentén a pszichoterápiás munka során, önismereti folyamatokban, lelkigyakorlatokon – kinek mi a stílusa. És ezeket bontogatják rólunk a gyerekeink, akik hozzánk férnek, érzékenyen, mélyen, folyamatosan, mert az életünk meg az ő életük mély rétegekben, sokszorosan, organikusan fonódik össze, fizikailag, érzelmileg, mentálisan – mindenhogy.”
