Hálaadónap 2025 – délután

Gyülekezetünk hálaadó napját idén szeptember 28-án tartottuk. A délutáni istentiszteletet az Áldom szent neved kezdetű dal eléneklésével kezdtük, majd Meláth Attila lelkipásztor imádsága nyitotta meg az alkalmat.

Ezután Kulcsár Rita testvérnő, Cserepka Balázs testvér és Sívó Ibolya testvérnő bizonyságtétele következett köztük zenei szolgálatokkal. Öröm volt hallgatni a felsorolt hálaokokat, amelyekből mindannyian épülhetünk, tanulhatunk!

A tanúságtételeket Tóth Krisztián, gyülekezetünk egykori aktív tagja, jelenleg a kisvárdai és a tuzséri baptista gyülekezetek lelkipásztora által hirdetett ige követte. Az igehirdetés a Filippi 4, 4 alapján történt, nagy hangsúlyt fektetve Istennek az ember életével kapcsolatos terveire, az elhívásra. Feltette mindannyiunknak azt a költői kérdést, hogy kiről vagy miről szól az életünk. Milyen irányba tart az ember élete? Jézus Krisztusról szól az életünk minden körülmények között? Úgy, mint Pál esetében, amikor a börtönben is dicsőítette az Urat? Magam körül forgok, vagy Krisztusra mutatok? Az a fontosabb, hogy magas életszínvonalon, jómódban éljek; vagy az, hogy beérjem kevesebbel; és mindezzel együtt tudjam Istent szolgálni?

Az igehirdetés további részében természetesen megfogalmazódott az is, hogy a gazdagságot is lehet Jézus szolgálata állítani (lásd Lídia, a gazdag bíborárusnő esetét, aki az anyagi javait felajánlotta Pálnak és a gyülekezetnek), azzal Istennek tetsző életet élni.

Fontos témaként említésre került a személyes példaadás. Ha a hívő ember hálaadással felajánlja mindenét Istennek, könnyen válhat a környezet céltáblájává. Mindezzel együtt viszont jó példa lehet olyanoknak, akik személyes jólét helyett az önmaguk megalázását választják az Úr előtt. Teszik ezt azért, mert lélekben szabadok, és Istenben megelégedettek. A szabadság és a szabadítás döntés kérdése. Pál Filippiben eldöntötte, hogy Jézus nevében megszabadítja az eltartóinak sok pénzt hozó, ám gonosz által megszállott a lányt. A lány megszabadul, de Szilásszal együtt hatalmas árat fizetnek mindezért. Mégis vállalták a konfliktust a lány gazdáival és a hatóságokkal. Börtönbe kerültek, ahol a nehézségek ellenére hálával dicsőítették Istent. Milyen jó, ha a jelenkor hívő embere is meg tudja élni mindezt!

Igehirdetése végszavaként Tóth testvér hálát adott egykori gyülekezeti támogató hozzáállásáért, a sok segítségért, amelyen keresztül Isten megáldotta őt és jelenlegi közösségét. A tanítást Győri Márton és Révész Áron testvér imádsága zárta.

Az istentisztelet a 276. ének eléneklésével folytatódott, ami alatt lezajlott az adománygyűjtés is. A befolyt összegekért Tóth László testvér mondott hálaadó imát.

Három újabb énekkari szolgálatokkal egybekötött bizonyságtételt hallgathattunk meg ezután, Loós Sándor, Dr. Kupás János és Nagy István testvér tolmácsolásában. A sok értékes gondolat között elhangzott az is, hogy minden napunk legyen hálaadó nap, adjunk hálát az isteni gondviselésért, a személyes megváltásért, a minket körülvevő szerető emberekért, a gyülekezetben elvégzett szolgálatokért.

A tanúságtételeket a Fogd Uram, kezemet c. éneket adta elő gyülekezetünk énekkara, ezután Meláth Attila megköszönte Tóth Krisztián testvér szolgálatát, majd a hirdetéseket hallgathattuk meg.

Az alkalom egyik üde fénypontja csak ezután jött, Sellyei Csanád testvér hálaadása a közelmúltban elért sporteredményeiért, világbajnoki bronzérméért!

Az istentiszteletet az 51. ének és áldáskérő ima zárta le. Imádkozzunk tovább szüntelenül és adjunk hálát mindenért mindenkor! Dicsőség Istennek a sok áldásért, amit ebben az évben adott!

(T.Erik)