Vasárnap iskolai záró – 2025.06.22.

Egy napsütéses délelőttön, 2025.06.22-én zárhattuk le imaházunkban a 2024/2025-ös vasárnapi iskolai évet.

Az alkalom elején Temesi Erik buzdított minket arra, hogy adjunk hálát a mindenkori tanítókért. Többek között arról is beszélt, hogy mindannyian tanítók vagyunk és mindannyiunknak taníthatóvá kell válnunk. Imádságban köszönhettük meg Istennek, hogy vannak vasárnapi iskolai tanítók és gyermekek, akik taníthatóak.

Az imádságok és a közös ének után Meláth Attila lelkipásztorunk prédikált János evangéliumának 3.része alapján, Nikodémusról.

Kiemelte, hogy a testi születés után, a lelki születésen is át kell esnünk, ahhoz, hogy örök életünk lehessen. Jézus nem csak Nikodémusnak, hanem nekünk, ma élő embereknek is üzeni, hogy az újjászületés nem csak lehetséges, hanem szükséges. Isten szeretete az egyik bizonyítéka annak, ha újjászületett az ember és ez a legcsodálatosabb dolog. Ez a szeretet a Szentlélek által áradt a szívünkbe. A Szentlélek tanít és vezet úgy, hogy megértsd az igei üzenetet és azt alkalmazd is. Az igehirdetés záró gondolata ekképpen hangzik: “Engedjük a Szentléleknek, hogy vezessen bennünket!”

Az alkalom elérkezett a vasárnapi iskola zárásához, ahol a mini csoporton kívül, mindenki kiállt a gyülekezet elé. Először az óvodás csoport mondott el egy igeverset: “Te vagy a Krisztus,az élő Isten Fia.” Majd nagyon ügyesen és bátran elénekelték és mutogatták a “Jézus szeret minden kicsi gyereket” kezdetű dalt. Majd a 11 kicsi óvodás egy újabb igeverssel készült. “Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.”
Ezt követően az alsós csoport állt ki. Nógrádi-Tóth Adrienn beszámolt arról, hogy az idei tanév első felében az 1 Korintus 13 alapján a szeretetről tanultak, a második félévben pedig különböző bibliai személyekről. Elmondta, hogy minden alkalommal imádkoznak a gyerekek. Egy személyes történetet is megosztott, mely lényege az volt, hogy milyen jó gyermeki szívvel megérteni az igei üzenetet, hiszen az egyik kisgyermek arra a kérdésre, hogy ki mi szeretne lenni, a válasz az volt, hogy az az elveszett bárány, akit az Úr Jézus megtalál. A csoport 2 igeverssel készült a záró alkalomra. “Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat.” “Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam és imádságom eljutott hozzá, szent templomodba.”
A felsős csoport egy rendhagyó beszámolóval készült, egy kvízzel a gyülekezetnek. Tóthné Nagy Zenóbia egy kis segítséget adott, az év során Dávidot, Dánielt és Elizeust vették. Hozzájuk kapcsolódó történeteket jelenítettek meg a felsős gyerekek képeken, ezeket a történeteket kellett kitalálnia a gyülekezetnek. Egy-egy segítő mondatot adtak a gyerekek a képekhez, így a gyülekezet sikeresen kitalálta az összes képrejtvényt. Egy igeverssel ők is készültek. “Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.”
Ezt követően a szolgálótéren minden gyermek együttes erővel és élő zenei kísérettel elénekelték a “Dávid egykor, mint pásztorfiú“ kezdetű dalt.

Végül Szamosvölgyi Zoltán búcsúztatta a nyolcadikosokat, Tóth Natasát, Király Sárát, Szamosvölgyi Marcellt és Szabó Botondot. Mindenkinek egy-egy rövid üzenetet szánt és megosztotta a gyülekezettel, hogy az Úr hogyan formálta mindannyiukat. Elmondta, hogy nagyon hálásak, hogy ezeket a változásokat együtt élhették meg. Búcsúzóul egy-egy könyvvel és igeverssel készültek a tanítók a ballagó gyerekeknek.
Az alkalom zárásaképp Meláth Attila mondott egy imádságot a vasárnapi iskolásokért és a tanítókért. A hirdetések után a záróének következett, a Baptista Énekeskönyv 220-as éneke, “Hinni taníts Uram” kezdetű dalt énekeltük el közösen.

Köszönjük a vasárnapi iskolai tanítók szolgálatát! Szeptemberben újult erővel tér vissza minden kisgyermek!

(Cs.R.Réka)