Ökumenikus imahét 2025.01-19-26
Vasárnap véget ért a 2025-ös ökumenikus imahét, amelynek keretében, a hat különböző templomban, imaházban tartott igehirdetésekhez ezúttal véradó nap is kapcsolódott a kisváci református gyülekezeti teremben.
A 2025. év igazi ökumenikus esztendő. A niceai zsinat 1700. évfordulója és az itt elfogadott egyik legrégebbi keresztyén hitvallásunk keletkezésének esztendeje. Nagy Konstantin császár nevéhez fűződik, egy új korszak kezdete, amikor is a keresztény hit elfogadott vallás lett a Római Birodalom területén, s befejeződött a keresztényüldözés időszaka.
Az elmúlt heti történelmi visszatekintés és emlékezés célja tehát kettős volt: hálával emlékezni azokra, akik a 4. század elején felelős hittel fontosnak tartották keresztyén hitünk összefoglalását, nyílt és őszinte megvallását, ugyanakkor tükröt tartanak a ma embere elé, s kérdésként hangozhat a hívő lelkekben: hisszük-e az ősi hitvallásban olvasott hitvallást?
A niceai hitvallást elolvashatjuk a gyülekezeti énekeskönyvünk végén is.
Néhány gondolat Dr. Varga Lajos segédpüspök úr igehirdetéséből, ami az első este hangzott el:„Krisztus urunkat meg kell vallani! Amikor az ember elkezd beszélni, akkor nem elegendő az, hogy vannak érzelmei, amelyek Istenhez kötik, illetve Jézus Krisztushoz, hanem ha az ember beszélni szeretne, akkor szükség van érthető szavakra is, mert hiszen az ember a belső lelki élményeit, beleértve a hitélményeket is, csak akkor tudja kifejezni, ha értelmének a segítségével mindazt, amit a lelkében átélt, szavakba, fogalmakba is tudja önteni. És éppen ezért nagyon jelentős volt a mi kereszténységünknek a történetében a niceai hitvallásnak a megfogalmazása.”
További igehirdetők voltak az imahéten a napok sorrendjében: Dr. Borsi Attila református lelkipásztor, Meláth Attila baptista lelkipásztor, Detre János evangélikus lelkész, Szőke Attila Szilárd református lelkipásztor, Csuka Tamás nyugalmazott református püspök, Marton Zsolt megyéspüspök, Stanislaw Biegun deákvári káplán.
Számomra különleges élmény volt, hogy hétfőn és szerdán Kosdon szolgálhattam, az ottani keresztyén testvérek meghívása alapján.
Köszönöm a gyülekezet énekkarának üdítő, Istent dicsőítő szolgálatát.
(Atha)