Hálaadónap – 2024. október 13.

Idei hálaadónapunk egy családi ünneppel, hála-okkal kezdődött. Dr Kupás János és felesége hozta el az Úr elé második gyermekét, Johannát, hogy imádkozzanak érte. Meláth testvér az ároni áldás gondolatai alapján szólt: az a kívánságunk, hogy ne csak a szülők, hanem Isten is szeresse a gyermeket, legyen az Ő áldása vele a mindennapokban. A szülők és a lelkipásztorunk is ezért imádkozott, majd Urbán Matyi furulyaszólóval és a gyerekek énekkel, aranymondással köszöntötték a legkisebb csoporttagot. Isten áldja Esztert és Johannát, valamint a szülőket további életükben!
 

Józsa Eszter bizonyságtétele  kezdte a hálaadások csokrát.
A nap folyamán a vendégünk Boncz Zoltán és felesége volt Szombathelyről. A délelőtti igehirdetés alapja II. Királyok 4 volt. Az özvegyasszony tudta, kihez kell mennie segítségért. A próféta szavai átfordítják az asszony és a mi nézőpontunkat, gondolatainkat: ne azt nézzünk, mink nincs, hanem azt, hogy mink van. Az asszony hitt és engedelmeskedett a prófétának: ezért kért kölcsön edényeket. És a mi hitünk…? A lehetőség korlátlan, de csak addig folyt az olaj, amíg edény volt. Tudjunk és merjünk hitből élni! Annyiból éljünk, amennyit önmagunk beleteszünk.
Délután a gyerekkórus két énekkel hangolta a szíveket hálára, majd Varga Dorottya, Görözdi Mariann, Sipos Bendegúz, Meláth Botond, Bíró-Tímár Dorottya, Tóthné dr. Ruzsa Mária bizonyságtéte gazdagította a hála okokat, a hála csokrot. 
Boncz Zoltán testvér Lukács 9:57-62, ill. Dávid és Góliát története alapján szólt: Dávid úgy állt ki Góliát ellen, hogy az Úr meg fogja őt menteni. De más fegyverrel állt ki a filiszteus ellen, ami meglepte a harcost. Istenbe vetette teljes bizalmát Dávid, tudta, hogy Isten mellette van. Nemcsak Dávidra, ránk is igaz ez. El tudjuk, merjük hinni, hogy Isten mellettünk is ott van?  Rajtunk keresztül is tud tevékenykedni? Csak Őrá nézzünk, Ő a cél. Megígérte, hogy nem hagy el. Ez az igazi hála okunk!
Az alkalom záróakkordjában a hálaoltárra mi is odatehettük imádsággal kísérve hálaáldozatunkat.  
Szeretetvendégség keretében találkozhattunk, beszélgethettünk még az istentisztelet után egymással.
 
(írnok)