Tóth Nándor bemerítési bizonyságtétele

Tóth Nándor vagyok, Vácon élek, itt járok iskolába és jelenleg itt is focizok. Kisgyermekkorom óta ide a gyülekezetbe járhattam már, ugyanis keresztény családban nőttem fel. Ezért nagyon hálás vagyok Istennek, hiszen az én életemben is igaz, amit Pál Timóteusnak írt, hogy az ő nagymamájában és édesanyjában is ott élt a képmutatás nélküli hit. Az én nagyszüleim és szüleim életében is ez a krisztusi hit van jelen.
Számomra a megtérés egy nagyon hosszú folyamat volt.

Az elhatározás, hogy meg szeretnék térni, már tizenéves korom elején is megvolt, azonban még nem teljesen tudtam felfogni és megérteni mindezt. A bibliai történeteket ekkor már jól ismertem, az otthoni közös olvasások, a sok vasárnapi iskolás foglalkozás, tinihetek és a mosolyhetek miatt is. Törekedtem mindig a jót cselekedni és így élni az akkori mindennapjaimat. Nap mint nap imádkoztam Istenhez, tudtam hogy Ő mindig meghallgat engem. Középiskolai éveim elején kezdtem gondolkodás területén megkomolyodni és érettebbé válni. Ekkoriban egy nagy tévhit volt a fejemben, miszerint csak akkor leszek megtérve, hogyha tökéletes tudok majd lenni. Elsősorban e miatt éreztem magam távol Istentől, mert tudtam, hogy én nem vagyok hibátlan. Közben pedig nem is gondoltam azt, hogy már sokkal közelebb vagyok, mint hinném. Hála Istennek sikerült ezt a gondolatot is a helyére tenni szép lassan. Egyre többet jártam ifire és egyre jobban is érdekelt Isten igéje. Már egy ideje saját magam is olvastam a Bibliát. Már tényleg csak egy lépésre voltam a döntéstől, viszont azt éreztem, hogy még nincs ideje megtennem, mert valami hiányzik még innen. Nem tudtam mi az, csak azt hogy akármi is az, nem az igazi még bennem.

2021 szilveszterén, amikor az ifivel Szentendrén voltunk jöttem rá az akkori rövidebb szilveszteri tanítás után, hogy ez a hiányzó darabka a szeretet volt és annak a fontossága. Az, hogy mindenki felé szeretettel forduljak és erre törekedjek akárki vagy akármilyen is az a személy. Másnap döntöttem Isten mellett, ami több dolgot is jelentett: felismertem hogy Jézus Krisztus megbocsátotta a bűneimet, megtisztította a lelkemet és behívtam Őt az életembe. Úgy szeretném folytatni az életemet, hogy Jézus Krisztus az én Uram és Megváltóm. Ebben a folyamatban segít Isten Szentlelke, az ige és a gyülekezet közössége. Lényeges változás volt ekkortól kezdve, hogy nem féltem felvállalni senki előtt a hitemet. A beszédem is megváltozott és folyamatosan törekszem ennek a javítására is. De megtérésem óta sokkal nyugodtabb is lettem és tényleg jobban érzem magam a bőrömben. Tudom közel sem vagyok tökéletes és bűntelen, de igyekszem ezektől megszabadulni és mindig őszintén letenni azt Isten elé, s megbánni. Én a sportot elég komolyan veszem, és ennek ellenére ez abszolút nem akadályoz a hitéletem megélésében. Hallani olykor, hogy a kettő nem fér össze, de én úgy látom, hogy lehetséges istenhívő, keresztény futballistának lenni.
A 2Tim 2:22 így bátorított: “Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat.”

Tóth Nándor