2021. október 10  –  Hálaadónap

Furcsa év van mögöttünk, de visszanézve, mégis hálásak lehetünk érte. Ezt igazolták a megtartott hálaadónapunkon elhangzott bizonyságtételek is.

 

Délelőtt két bizonyságtétel hangzott el Révész Márta és Révész Attila részéről.  Mindkét családba új jövevény, családtag érkezett az elmúlt évben.

Az igehirdetés a 66. Zsoltár 8-20. versén alapult. Meláth testvér beszélt a hálaadónap eredetéről, majd a hála okairól. Hálaok, hogy Isten nem vonta meg szeretetét tőlünk az elmúlt időben. Nem zsákutca Vele az életünk. Meg tudja változtatni a szemléletünket, a belső sorrendünket: az én a sorrend végére tud kerülni. Hálaok  a reménységünk is: meg fogjuk Őt látni szemtől-szembe. Bár terheket kapunk, de ezek is a javunkra szolgálnak: megerősítenek, kipróbálnak minket.

Az istentiszteletet az énekkar és a gyermekkar szolgálata színesítette.

 

Délután is több bizonyságtétel hangzott el: Nagy Zoltánné, Magyar Csilla, Farkas Adrienn, Meláth Gergely, Czerovszki Tamás a betegségből való szabadulásért, a megtartásért, az életük vezetéséért adtak hálát. A délutáni istentisztelet keretében Gáspár Botond szólt az ige alapján: Istenünk elvárja, hogy hálaadásnál tiszta kezeket emeljünk fel. A pozitív megtapasztalásokért hálásak vagyunk. De a bajban is tudunk azok lenni? – hangzott a kérdés. Bár valóban furcsa volt az elmúlt év, de a hálaokokat sorba véve csak a gyülekezet életében is hosszú a felsorolás.

Az istentisztelet keretében nem csak hálát mondhatttunk, hanem adhattunk is, az oltárra téve adományunkat.

Istené a dicsőség!