„KELL” vagy „SZABAD” ?

  • Amikor vasárnap reggel későn és fáradtan ébredünk, talán arra gondolunk, hogy gyülekezetbe „kell” mennünk. Ez teljesen téves látás! Hiszen nem „muszáj”, hanem „szabad” oda mennünk! Ez egy kiváltság! Itt hívő testvéreinkkel összegyűlhetünk, és imádhatjuk a mi Istenünket és Megváltónkat.

  • Talán a mindennapi rohanásunkban csak délután ébredünk rá, hogy elcsendesedve már Bibliát olvasnunk és imádkoznunk „kellett” volna. Pedig szinte felfoghatatlan, hogy a mindenség Urával, a mindenható Istennel „szabad” beszélgetnünk. És Ő alig várja, hogy velünk közösségbe legyen, Igéjével tanácsoljon, és meghallgasson. Úgy vágyakozunk erre, mint mindennapi kenyérre (Mt. 4,4 ), és „Szüntelen imádkozunk” (1Thessz 5,17)!
  • Sokszor azt gondoljuk, hogy a jövedelmünkből Istennek tizedet „kell” adnunk. Ez is téves felfogás, ugyanis „szabad” a pénzünkből is „jókedvűen” ( 2Kor. 9,7 ) támogatnunk Isten munkáját az egész világon. Talán azt mondjuk, nehéz időket élünk. Meggyőződésem; hogy ilyenkor nem kevesebbet, hanem még többet „szabad” áldoznunk ( Mal. 3;8-11 ). Nagy kiváltság hálás szívvel visszaadni Istennek abból, amit tőle kaptunk!
  • Egyébként, amikor meghalunk, nem „kell” a mennybe mennünk, csupán „szabad”!

(M.C.)