Elfáradtunk, szeressetek minket így is!
“Mint a hagymahéjak egymás alatt, újabb meg újabb rétegben: személyiségünk vékony, de szívós rétegei; sokszor lefejthetetlennek, átrághatatlannak tűnő szigetelések valami fölött, valami alatt. Ezeket bontogatjuk, ha stressz ér bennünket – ész nélkül, zsigerből, sokszor fájó sebeket okozva magunknak és másoknak. Ezeket bontogatjuk sokkal finomabban, okosabban, stratégia mentén a pszichoterápiás munka során, önismereti folyamatokban, lelkigyakorlatokon – kinek mi a stílusa. És ezeket bontogatják rólunk a gyerekeink, akik hozzánk férnek, érzékenyen, mélyen, folyamatosan, mert az életünk meg az ő életük mély rétegekben, sokszorosan, organikusan fonódik össze, fizikailag, érzelmileg, mentálisan – mindenhogy.”
