Nagypénteki gondolatok

Természetes dolog, hogy Jézus meghalt. (Tényleg?) Sokszor hallottuk már, és talán nem is vesszük elég komolyan. Megszoktuk.
Minden nagypénteken jobban elgondolkozunk rajta, talán még hálát is adunk érte, és havonta egyszer, az úrvacsora alkalmával szintén az Ő halálára és feltámadására emlékezünk. De a mindennapjainkban is jelen van a gondolat? Ha egy barátunk értünk feláldozta volna az életét, akkor lenne akár egyetlen nap is, amikor erről megfeledkeznénk? Egyetlen pillanat is, amikor ne lennénk ezért végtelenül hálásak?
Jézus halála azért is különleges, mert ez egyben az Életet is jelenti. És azóta is, mindenki, aki élő hitben hal meg, a halállal egy új életet, egy ÖRÖK életet kezd.
Jézus nem magáért halt meg. Ártatlan volt, mégis vállalta. Nem hívta a felmentő angyalokat, nem kérte ki magának a vádakat, nem akart a halála elől kibújni vagy elbújni. Pedig bűnös emberekért halt meg, senki nem érdemelte meg, nem érdemelte ki. Értem és érted halt meg. Érted?

(vi-l-ma)