2019. december 31  –  óév

 

Elérkezett az év vége, hálával gondolhatunk vissza az elmúlt év történéseire. Ezt tettük gyülekezeti körben is. Máté 6:10 alapján szólt Lelkipásztorunk. Az év vége hálaadó alkalom, láthatjuk, hogy Istenünk áldása kísérte a gyülekezetet. A kérésünk csak az lehet: legyen meg Isten akarata.

De mi az  akarata? -merülhet fel a kérdés? Ő a javunkat akarja, azért küldte el Fiát, hogy megtartsa életünket, megkeresse az embert. Sokszor természetesnek vesszük életünk történéseit, pedig sok olyan áldást kapunk, amit nem érdemlünk meg. De nyilván voltak terhek, csalódások,  búcsúzások is az évben. Így nehezebb hálásan venni Isten akaratát. Az ilyen terheket viselő testvéreink mellé álljunk oda, és erősítsük Őket: Isten a nehézségekben is a javunkat akarja, fejlődésünket munkálja. Tudni kell ekkor is: Isten nem hagy el, sorsunk felett ott van Isten kegyelme. Így bátran mehetünk tovább. Hálaadásunkat a bűnünk, mulasztásaink olthatják meg, de ebből is ad Jézus szabadulást. Fogadjuk ezt el.

A fiatalok a gödöllői fiatalokat látták az óév estéjére vendégül, akik két énekkel, bizonyságtévő köszöntéssel szolgáltak. Gáspár Botond testvérünk pedig a Kárpátaljára vitt cipősdobozok átadása során tapasztaltakról számolt be.

Az éjszakát az imaházban együtt töltötte a két ifjúság, valamint a 60+-os csoport. 

Isten áldása legyen új évünkön!