Hálaadónap – 2019
Gyülekezetünk 2019. november 10-én tartotta hálaadónapját.
Az alkalom minden területen színes volt. A dicsőítő csoportot követően több dalt is énekelt az énekkar és közös gyülekezeti énekek is felcsendültek, valamint Pazsitka Sára fuvola szólójában is gyönyörködhettünk.
Tóth László testvér buzdítása után az istentiszteletet Papp Barnabás lelkipásztor vezette.
Barnabás több mint tíz éve a váci gyülekezetben töltötte teológusi évei egy részét, így nagy melegség járta át a szívünket a szolgálata alatt, hogy kicsit “hazajött”. Mi, akik akkoriban még kisgyerekként kergettük a Mosolynapokon, most nyitott szívvel hallgattuk, amit az Úr a szívére helyezett.
Az igehirdetést követően folytatódtak a bizonyságtételek. Minden korosztály képviseltette magát ezen a szép napon. Gerstner Margit néni verset mondott, így fejezte ki háláját Istenünknek, míg Pazsitkáné Jobb Enikő tiszta szívvel osztotta meg háláját az idősek felé.
Az alkalom végén sor került egy különösen nagy ünnepre, Czerovszki Dániel és felesége Riesz Bernadett első kislányának bemutatása. A vasárnapiiskolások hadának köszöntését követően Tóth Zoltán testvér, Dani korábbi ifjúsági vezetője bíztatta a fiatal házasokat.
Fontos dolog megállni és hálát adni. Könnyebb kimondani, mint valóban megélni a hálát, amikor igazán mélyen elgondolkodunk és megvizsgáljuk a szívünket, “Vajon MINDENÉRT hálás vagyok?”.
Én az elmúlt időszakban csodálatos módon tapasztalhattam meg, hogy Isten a legnehezebbnek tűnő helyzetekből is áldást fakaszt. Egy nehezen elviselhető munkahellyel formálja a jellemünket, növeli bennünk a szeretetet, a türelmet, az alázatot, a kitartást.
Megtanít, hogy azért is természetes módon érezzünk hálát és békességet, ami talán régen felzaklatott volna, vagy épp haragot váltott volna ki belőlünk.
A nehéz helyzetekkel Isten valóban lehetőséget kínál. Lehetőséget arra, hogy jobb emberek legyünk. Hogy a bőrünk legmélyén is Jézust akarjuk tudni. Hogy ne csak azt mondjuk, olyanná akarunk válni mint Ő, hanem valóban megéljük, hogy milyen is egy nehéz helyzetben a keskeny utat választani. És ne csak utólag, de már a nehézség közepette is köszönetet mondhassunk a lehetőségért.
Máskor a legváratlanabb formában borítja ránk áldásának kincsesládáját. Befed minket a békességével, szerető közösségbe helyez, új otthont, családot ad.
Nincsenek szavak arra, hogy milyen is Ő. Ha több ezer oldalt írnék róla, “ha emberek, vagy angyalok nyelvén szólnék is”, nem tudnám leírni milyen. Ezért csak egyszerűen, a szívem mélyéből: Hálás vagyok, mert Isten jó.
(N. Marcsi)
