A hármas szita

Valaki egyszer Szókratészhez, a nagy görög bölcshöz fordult:

– Valami fontosat szeretnék egyik barátodról elmesélni!
– Várj egy csöppet – vágott közbe a bölcs. – Átszűrted-e mondanivalódat a hármas szitán?
– Milyen hármas szitán? – lepődött meg az illető.
– Nos, jól figyelj! Az első az igazság szitája. Meggyőződtél-e arról, hogy hiteles az, amit mondani akarsz?
– Nem. De… megbízható embertől hallottam…
– Akkor bizonyosan átszűrted azt a második szitán! Ez a szita a jóság!
Enyhe pírba borult  a partner arca:
– Be kell vallanom… Nem…
– Akkor bizonyosan gondoltál a harmadik szitára, hogy hasznos lesz-e nekem az, amit a barátomról mondani akarsz.
– Hogy hasznos, azt éppen nem lehet mondani…
– Akkor – fejezte be a bölcs-, ha se nem igaz, nem is jó, nem is hasznos, amit mondani akarsz, tartsd meg magadnak!

(forrás: Reformátusok Lapja, 1967. jan.)