Bodrogi ifjúsági fúvószenekar 2019.05.19.

A délelőtti alkalom vendége a bodrogi fúvós zenekar volt. Az istentiszteletet ők nyitották meg,
majd a kezdő imádságot követően egy újabb darabot játszottak el. Az imaóra megkezdése előtt a
zenekar karmestere – Jóföldi Szilárd ismertette a gyülekezettel a bodrogi iskola és a zenekar
történetét, amely mellé prezentáció is készült. A harmadik éneket (Hálás szívvel áldunk) a gyülekezet
együtt énekelhette a zenekar kíséretében, majd az imaórát ifj. Cserepka Sándor testvér vezette a
Zsoltárok 119:18 alapján, és így az imádságok fő témája áldáskérés volt a bodrogi misszió munkájára.
Az igehirdetés megkezdése előtt újból együtt dicsőíthettük Istent a fúvós zenekarral, majd id.
Kulcsát Tibor felolvasta az alapigét az Apostolok Cselekedetei 26:19-29-ből.

Pál apostol harmadik missziós útjának, jeruzsálemi állomásának eseményeit olvashattuk. Pál nem csak megkötöztetni, de
meghalni is kész volt Jézusért, melyet bátran vallott a hallgatósága előtt is. Jeruzsálemben ki volt
adatva Pál elfogató parancsa, a főtanács halálra is ítélte őt, de két okból nem kerülhetett sor a galád
döntésükre. Az első, ami fontosabb, és amit Péter apostol így írt meg: „Titeket Isten hatalma őriz…”
/1Péter 1:5/, a másik ok pedig, hogy Pál római állampolgár volt. Ennek ellenére megverték, majd be is
börtönözték őt. Pál fogsága 2 évig tartott, és még ebben a helyzetben is azt mondja magáról Pál,
hogy boldog ember. Nem siránkozott, nem kárhoztatott senkit, amiért ő ilyen helyzetbe került,
hanem boldog volt, mert tudta, hogy miért van ott. „Közületek tehát senki se szenvedjen, mint
gyilkos, mint tolvaj… Ha azonban valaki, mint keresztény szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse
Istent ezzel a névvel.” /1Péter 4:15-16/ Pálnak a szíve ezért nem szégyennel, hanem hálával volt tele.
Jól tudta, hogy miért volt börtönbe: nem a bűnei miatt, ahogy filippiben sem, mert ott is a börtönőr
személye és annak családja miatt raboskodott.
Ami számunkra keresztény embereknek fontos üzenet lehet Pálnak ebből az életszakaszából az az,
hogy sosem azt kell néznünk, hogy milyen környezetben is vagyunk éppen, hanem, hogy mire hívott
el minket Isten. Meg kell látnunk Isten vezetését és akaratát, és tudnunk kell hálával tekinteni a
nehezebb időszakokra is, hisz Isten mindig ad elég erőt megélnünk azokat.

(U.Fanni)