Húsvét – 2019. április 20.

 

Délelőtt a húsvéti örömünnepre a sok éve nem hallott Psalmus együttes hangolta a jelenlévők szívét az imaóra után, majd ifj Cserepka Pál testvér szavalata következett. Meláth testvér az alkalmi igét János 20:1-10-ig olvasta: Jézus első zsengeként feltámadt, mert az élet erősebb a halálnál!

Ezzel igazolta önmagát: igaz volt, amit magáról mondott! Ezzel arra is megteremtette a lehetőséget, hogy minket is igaznak nyilvánítson. Ő nem tagad meg minket, kész helyreállítani. Ez kegyelem. Mi se tagadjuk meg Őt. Ha látunk dolgokat, ismerjük fel és higgyük: a dolgok mögötti az Élet Ura van. A feltámadás új útra, új életre hív, amelynek végcélja az örökélet!

Délután szolgálatokkal kezdődött az alkalom: kinek mit jelent a húsvét?  Balogh Tamás, Szamosvölgyiné Baranyi Anita, Kispál János, Révész Lilla, Cserepka Balázs válaszolta meg a kérdést személyes életük alapján. Gerstner Margit néni alkalmi verssel szolgált. Az igehirdetés szolgálatát a legációban gyülekezetünkben tartózkodó Gáspár Botond végezte a János 20:1-18 alapján. Az üres kereszt azt jelképezi számunkra, hogy Jézus feltámadt, nem maradt a halál foglya. Jézus halála az önzetlen, érdektelen szeretetet testesíti meg. Értünk már születésünk előtt meghalt. Megszabadított halálával a bűntől. A feltámadással kapcsolatban mindenkinek állást kell foglalni: 1. vagy nem hisz benne, 2. vagy úgy gondolkodik, hogy van, de Ő nem fog feltámadni, mert nem tökéletes, nem érdemli ki. Jézusra van szüksége, nem tökéletességre. A 3. típus úgy fogalmaz: bárcsak feltámadnék! Nincs bizonyossága. Kihagyja Jézust az életéből. A 4. csoport az, akinek bizonyossága van a feltámadásban. Mindegyik csoportnak Jézusra van szüksége. Annak is, aki már vagy felismerte és elfogadta Őt és annak is, aki még távol van Tőle. Nekünk Jézus kibékítő halála miatt lehet bizonyosságunk. Éljünk úgy, hogy kívánatos legyen az életünk a még távollévők számára!