Húsvéti gondolatok

Az emberi ész kétezer év távlatából is kutatja ezt a megfoghatatlan csodát, s próbál számot adni magának róla. A napokban én is elcsendesedem, és gondolataimban vissza-visszatérek a Golgotához közeli üres sírhoz. Már nincs benne Jézus teste! Harmadnap hajnalán eltűnt, és az elhengerített kő még a gyenge asszonyoknak és a kétkedő tanítványoknak sem jelenthetett akadályt a bizonyossághoz és a bizonyságtételhez: Jézus él! De a mokány, marcona, kötelességteljesítő katonák mást híreszteltek. Miért?! Hiszen ha valakik, akkor ők válhattak volna legkönnyebben Jézus feltámadásának hírnökeivé, még ha rangjuktól és fegyverüktől, hírnevüktől és megélhetésüktől megfosztva is! De miért nem váltak az igazság tanúivá?! Hát éppen a rangjuk és fegyverük, hírnevük és megélhetésük – és minden más pénzen megvehető tulajdonuk miatt. Az anyagiasság miatt.
Milyen megdöbbentő napjainkban is, hogy egyeseknek a húsvéthoz viszonyuló kiváltságos helyzete nem avatja őket bizonyságtevőkké. Ott vannak a keresztény országban, a munkaszüneti napokon, a templomokban, hangzik feléjük számolatlanul a feltámadás híre, látják a nyitott sírt, az éledő élet számtalan jelét – és mégis találnak mást. Pénzzel megvehető, népszokásként jópofa, anyagias semmitmondást. Vagy ami még rosszabb: sok pénzen megvásárolt hazugsághíresztelést…
Milyen sokféleképpen zúdul ránk ennek az igazságot elhallgattatni és hazugságokkal teletömni kész világnak az anyagias szellemisége! Mielőtt „húsvéti örömmel” telezengnénk a világot, vizsgáljuk meg a szívünkben zengését, a környezetünkbe kizendülését! Az élő Jézusban hinni és róla tanúskodni nem anyagiakra figyelő módon, hanem Szentlélekkel betöltekezve lehet.
Ő tudja elvégezni benned és általad is, hogy a Húsvét – mégiscsak! – mindenkié lehet!

(p-howard)