Kinézni a napsütésbe

Én is, ahogy sokan, szeretek emberi szempontok alapján gondolkodni Istenről. Nem aszerint, amit Ő kinyilatkoztat magáról a Bibliában, hanem aszerint, hogy szerintem milyen is, hogy hogyan is fog reagálni arra, amit teszek. Ha éppen “jó” periódusban vagyok, akkor úgy gondolom, ilyenkor igazán büszke rám, hiszen Krisztus szerint élek, ha pedig a mindennapok lehúznak a mélybe és vétkezek, ítélkezem mások felett, akkor ostorozom magam és úgy gondolom, Isten rám sem tud nézni annyira értéktelen vagyok ilyenkor. Csakhogy nem mi magunk határozzuk meg, mennyit érünk. Ez alapján olyan változó lenne az értékünk, mint a deviza árfolyam.

Egyik nap, ahogy ültem az ágyamon és a hibáim miatt marcangoltam magam, hogy mennyire méltatlan is vagyok az Úr szeretetére, felemeltem a tekintetem és kinéztem a napsütésbe. Könnyezve azt mondtam: Istenem! Hogy vagy képes szeretni, annak ellenére, hogy olyan vagyok, amilyen? Ez képtelenség. Emberi ésszel felfoghatatlan. Viszont mintha Isten csak ott állt volna a szomszéd épület tetején és összefont karral, mosolyogva rázta volna a fejét. Ő így is gyönyörködik bennem. Szinte nevetnem kellett a tényen, hogy ott ülök, könnytől maszatos arccal, az alkalmatlanságomon elmélkedve és Isten nem azt várja, hogy hosszú hónapokon át vezekeljek térden csúszva, hanem hogy ott és akkor térdeljek a lábához, öleljem át és imádkozzak hozzá. Hisz neki akkor sem érek többet, amikor egyik nap mintahívő vagyok és akkor sem, ha épp tükörbe sem tudok nézni. Hozzá egyformán fordulhatok rossz és jó időkben, megvallhatom a bűneimet és elveszi őket, dicsőíthetem, hálát adhatok, kérhetek tőle és meghallgat. Ezt ezek az igék Jakab leveléből is igazolják.

„Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” Jakab 5:13-16

Merjünk hát Istenhez fordulni, minden helyzetben, mert mind méltatlanok vagyunk, mégis méltóak, hisz Jézus Krisztus azzá tett.

(Nagy Marcsi)