Különleges öröm

Általában az öröm az életünk része. De keresztényként különösen annak kell lennie.

Minden életszakasznak megvan az öröme.  Megvan fiatalként, középkorúként és idősként. Mitől lehet különleges az öröm? Az sok mindentől függhet. Hogyha valami különlegeset, egyedit, megismételhetetlen kapunk, vagy részesei lehetünk, akkor annak nagyon örülünk. Az öröm valamikor hirtelen jön, valamikor pedig hosszan kell várni rá. Tarthat egész sokáig vagy rövidebb ideig. Úgy gondolom 40 év hosszú idő. 40 évig készítette fel Isten Mózest a pusztában, hogy kivezesse népét. 40 évig tartott a pusztai vándorlása a zsidó népnek, amíg elérte Kánaánt és bemehetett oda.
Én 40 éves múltam néhány nappal mikor megismertem a feleségemet, és kicsivel később feleségül vettem (és eljött számomra is a Kánaán).
Ahogy a zsidó nép élete a vándorlás alatt tele volt miértekkel és zúgolódással, úgy az én életemben is voltak olyan időszakok, amikor elbizonytalanodtam, és tele voltam kérdésekkel és türelmetlenséggel.Talán ahhoz hasonló türelmetlenséggel, mint amikor karácsony előtt a kisgyerek felkutatja a lakást, hogy megtalálja az ajándékát. Ilyenkor vagy nem talál semmit és azért válik boldogtalanná, vagy talál valamit, ami nem őneki lett szánva és ezért válik boldogtalanná.
De hála Istennek, hogy életem nagy részében Isten megnyugtatott Szentlelke és igéje által, hogy időben meg fogja adni a társamat.És így is lett. Mikor Isten alkalmasnak talált, akkor kaptam meg a legnagyobb örömöt és ajándékot, a feleségemet.
Ebben a témában örömhordozó szeretnék lenni azoknak a húsz és harmincéves testvéreknek akik lehet, hogy most miértekkel és türelmetlenséggel vannak tele. Hiszem, hogy Isten időben meg fogja adni nekik is a társunkat. Isten az én példámon keresztül is megmutatta, hogy semmi sem lehetetlen számára.
És hogy mitől különleges még ez az öröm? Attól, hogy nem csak az én örömöm, hanem azoké is, akik imádkoztak értem, és értünk és Isten meghallgatta az imádságunkat. Továbbra is kérem a gyülekezetet, hogy imádkozzanak kitartóan mindazokért, akik társra várnak!

(Czerovszki Ede)