CsízióCsízió (164)
Eszébe juttatta az évekkel azelőtti napot, amikor először találkoztak.
- Sohasem gondolkoztál el azon, miért cipeltem akkor annyi mindent magammal? Tudod, kiürítettem a benti szekrényemet, mert nem akartam rendetlenséget hagyni magam után. Elcsentem anyám altatóját, s aznap öngyilkosságot készültem elkövetni. De ahogy végigdumáltuk, és -nevettük a délutánt, rájöttem, ha megölöm magam, elszalasztom az ilyen alkalmakat, pedig sok hasonló jöhet még. Látod, Mark, amikor fölszedted a könyveimet, sokkal többet tettél értem, mint hitted.
Megmentetted az életemet.
(forrás: Jack Canfield, Mark Victor Hansen: Erőleves a Léleknek)
Billék háza volt közelebb,
s odaérve a fiú meghívta Markot egy kólára meg egy kicsit tévézni. Vidáman nevetgélve és tereferélve töltötték a délutánt, aztán Mark hazament. Attól kezdve rendszeresen találkoztak, párszor egymásnál ebédeltek.
Az általános iskola után történetesen ugyanabban a gimnáziumban tanultak tovább. Az évek során mindketten hosszabb-rövidebb kapcsolatokba bonyolódtak, azután elérkezett a várva várt érettségi. Három héttel a vizsgák előtt Bill szólt Marknak, hogy beszélni szeretne vele.
"Mindenki lehet nagy ember...mert bárki képes másokat szolgálni. A szolgálathoz nem kell egyetemi végzettség. Nem kell hozzá egyeztetni az alanyt az állítmánnyal. Csak hálatelt szív kell hozzá, szeretettől áthatott lélek." - Martin Luther King
Egyik nap Mark hazafelé tartott az iskolából, amikor észrevette, hogy az előtte haladó fiú megbotlott, és elejtette a holmiját: egy csomó könyvet, két melegítő felsőt, egy baseballütőt meg egy kesztyűt és egy kis magnót. Mark letérdelt, és segített összeszedni a szétszóródott tárgyakat. Mivel egy irányba igyekeztek, megosztották a cipelnivalót. Útközben Mark megtudta, hogy a fiút Billnek hívják, imádja a videojátékokat, a baseballt, és a történelmet, a többi tantárggyal viszont hadilábon áll, és épp most szakított a barátnőjével.
Pilinszky János: Hitünk titkairól
(részlet)
" Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyen-
gébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár. "
Ha te nem hiszel Istenben,...
akkor nagyon magányos vagy. Mert a szüleink nem kísérhetnek el mindenhova, és nem tudnak mindig velünk lenni, de Isten mindig velünk van, még akkor is, amikor félünk a sötétben, vagy éppen a nagyobb gyerekek bedobnak a mélyvízbe, pedig nem is tudok jól úszni...
És azért érdemes még Istenben hinni, mert Ő soha nem hal meg, és mindig jót akar nekünk.
Isten nagyon hálás az ő fiának, ...
azért amit tett itt a földön, így most már örökre a mennybe maradhat vele, és többet nem kell ezeken keresztül mennie.Most pedig segít neki a mennyben, például hallgatni az imákat és megkönnyíteni Isten munkáját. Olyan, mint egy titkárnő, csak több annál. A lényeg, ha imádkozunk, akkor, aki éppen soron van, biztosan meghallgat, mert jól megosztják egymást között a munkát, így bármikor szabad imádkoznunk.
Ateisták azok az emberek,...
akik nem hiszik el, hogy van Isten. Pedig Jézus Istennek fia, aki a Földön egy csomó fárasztó dolgot tett, például vízen járt, sok csodát tett amerre csak járt, de végül az embereknek elegük lett belőle, hogy mindig tanítja őket és megmondja az igazat, és keresztre feszítették. Pedig ő jó és kedves volt, mint az apja, és végül azt mondta az apjának, hogy bocsásson meg az embereknek, mert nem tudják, hogy mit tesznek, mire Isten azt mondta, hogy: Ok!
Mivel Istennek nagyon sok a dolga,..
azért van az, hogy a szülőknek kell megtanítani a gyermekeket beszélni és járni. Isten második legfontosabb munkája az imák hallgatása. Ez annyira elfoglalja, hogy nincs ideje rádiót hallgatni és tévézni. Viszont mindent hall a földről és mindent tud. Szóval nekünk nem szabad felesleges dolgokkal fárasztani őt, mert így is nagyon sok dolga van.
Egy általános iskolában az volt az egyik házi feladat, hogy fogalmazást kellett írni Istenről. Íme egy 8 éves gyermek írása:
Isten egyik legfőbb munkája az emberek gyártása. Ő gondoskodik arról, ha az egyik meghal, legyen helyette másik, hogy mindig legyen elég ember, aki gondoskodik a Föld dolgairól. Ő nem egyből felnőtteknek teremti az embert. Szerintem azért, mert könnyebb babákat teremteni, mint egyből felnőtteket, mert azok kisebbek.
