Csízió

Csízió (165)

2013. február 24. vasárnap, 17:00

Érték a szemétből

hegeduStradivari egy kis olasz faluban élt az 1700- as években. Mivel túl szegény volt ahhoz, hogy a hegedűihez jó minőségű fát vásároljon, azt saját falujának szennyezett kikötőjéből szerezte be. Háromszáz évvel ezelőtt a kikötők hasonlóak voltak mai városaink szeméttelepeihez: bűzösek, kormosak, tele ürülékkel és szeméttel. Amikor a szakértők ezeknek a híres hegedűknek a fáját vizsgálták, azt tapasztalták, hogy a fertőzött vízben levő mikrobák szétrágták a sejtek belsejét a fában. Az egyetlen visszamaradt dolog a sejtekből a felső-külső szerkezet volt. Így, amikor a hegedűművész Stradivari hangszeren játszik, az olyan, mintha hangkamrák ezreivel rendelkező orgona szólna.

 

Milyen nagyszerű kép ez arról, amit az Úr Jézus értünk tett! Kimentett értéktelen és hiábavaló életünkből, bűneink lélekromboló betegségéből. Ő már akkor szeretett bennünket, amikor még bűnösök voltunk. Meghalt értünk a kereszten, és feltámadásával új élettel ajándékozott meg bennünket. Majd felbecsülhetetlen értékű „hangszereknek”rendelt minket, amely szeretetét, kegyelmét és dicsőségét visszhangozza.

2013. január 27. vasárnap, 10:52

A kérdőjel..

Írta: Bruno Ferrero

Volt egyszer egy kérdőjel. Kecses termete és - mint általában a kérdőjeleknek - nagyon intelligens ábrázata volt. Egy ideje azonban szomorúan, elkeseredve, csalódott szívvel járta az országot. Úgy tűnt, már senkinek sincs rá szüksége. Mindenki egyre inkább legádázabb ellenségéhez, a felkiáltójelhez csatlakozott. Mindenki kiabált:kerdojel
"Előre! Áll meg! Mozogj már! Szedd a lábad!" 
A felkiáltójel az erőszakos emberek jele és most ők uralják a világot.

Az országutakon és a városi utcákon, ahol a kérdőjel egykor úgy járt-kelt, mint egy király, most senki sem kérdezi meg a másiktól:
"Hogy vagy?", csak odavetnek egy "Szevasz"-t.
Már nem fordul elő, hogy megáll egy autó, leeresztik az ablakot és megkérdezik: "Bocsánat, jó irányba megyek Róma felé?" Manapság mindenki GPS-t használ, ami határozottan osztogatja az utasításokat: "Az első leágazásnál jobbra!"

Belefáradva a céltalan kóborlásba, a kérdőjel egy családnál húzta meg magát. A gyerekek mindig is szerették a kérdőjeleket.  De ebben a családban volt egy apa meg egy kamasz fiú, akik egész nap felkiáltójelektől hemzsegő szócsatákat vívtak egymással.
- Sose hallgattál meg!
- Nem érdekel, mit gondolsz! Itt én parancsolok!
- Elegem van ebből! Elmegyek innen örökre!

A végére az apa csak legyintett egyet, kimerülten és csalódottan, a fiú pedig megalázva és elnyomva érezte magát, ami még agresszívabbá tette. És mindketten szenvedtek, mert nincs kínzóbb fájdalom annál, mint fizikailag közel, de lelkileg távol lenni valakitől.

A kérdőjel lesben állt a lámpaernyőn és az első adandó alkalommal akcióba lépett.

Az apa összeráncolt homlokkal és ökölbe szorított kezekkel készül a visszavágásra, de a saját maga legnagyobb meglepetésére ez szaladt ki a száján: - Mit gondolsz erről?

Először a fiú is csak hallgatott meglepetésében. - Tényleg tudni akarod, papa?

Az apa bólintott. És végre beszélgettek egymással. A végén majdnem egyszerre tették fel a kérdést: - Szeretsz még engem?

A kérdőjel örömében cigánykereket vetett a lámpaernyőn.

2013. január 01. kedd, 16:47

A szék...

Írta: internet

A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az apjával.
Amikor a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban fekszik, a feje két párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy üres szék. A pap azt hitte, hogy szóltak az idős embernek az ő látogatásáról.
"Biztosan várt már engem." - szólt.
"Nem, kicsoda ön?"
"Én vagyok az új segédlelkész a parókián - válaszolt a pap. "Amikor megláttam az üres széket, azt gondoltam, biztosan tudta, hogy jövök." szobaszek1
"Ja, igen, a szék" - szólt az ágyhoz kötött beteg. "Becsukná az ajtót?"
A pap, kicsit értetlenül, becsukta az ajtót.
"Ezt sosem mondtam el senkinek, még a lányomnak sem" - mondta a férfi. "De egész életemben sosem tudtam, hogyan imádkozzam. A vasárnapi misén hallottam a papot az imádkozásról beszélni, de az egész olyan magas volt nekem...
Aztán feladtam minden próbálkozást" - folytatta - "míg egy nap, úgy négy évvel ezelőtt a legjobb barátom azt mondta nekem:
"Joe, az imádkozás nem más, mint egy Jézussal folytatott beszélgetés. Javaslok neked valamit. Ülj le egy székre, egy másikat tegyél magad elé, és hit által lásd Jézust azon a széken. Ez nem kísérteties, mert ő megígérte: "Én veletek leszek mindig". Aztán beszélj Hozzá, és figyelj Rá úgy, ahogy most velem teszed."
Így aztán, atyám, kipróbáltam ezt, és annyira tetszett, hogy minden nap néhány órán keresztül ezt csinálom. De nagyon vigyázok. Ha a lányom meglátná, hogy egy üres székhez beszélek, vagy idegösszeomlást kapna, vagy bezáratna a bolondok házába."
A papot nagyon meghatotta a történet, és bíztatta az idős férfit, hogy folytassa így tovább. Aztán imádkozott vele, megkente olajjal, és visszament a paplakba.

Két nappal később este felhívta a férfi lánya azzal, hogy édesapja aznap délután meghalt.
"És békésen távozott?" - kérdezte.
"Igen, amikor két óra körül indultam otthonról, odahívott az ágyához, elmondta az egyik faviccét, és megpuszilt. Amikor egy órával később hazaértem a boltból, holtan találtam. Volt azonban valami furcsa, atyám. Igazából több mint furcsa - olyan hátborzongató. Úgy tűnik, hogy mielőtt meghalt, apa kihajolt az ágyból, és a fejét az ágy melletti székre hajtotta."

2012. december 23. vasárnap, 11:23

Ady Endre : Karácsony


2012. november 30. péntek, 09:19

Pilinszky János:A várakozás szentsége

adventMire is várakozunk ádvent idején? Jézus születésére, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-régen megtörtént.
Ez a magatartás, ez a várakozás nem új. A felületen az ember köznapi életét mindenkor könyörtelenül meghatározza az idő három - múlt, jelen és jövő - látszatra összebékíthetetlen fázisa. A felületen igen. De nem a mélyben. Ott, a mélyben mindig is tudta az emberiség, hogy tér és idő mechanikus határait képes elmosni a minőség, a jóság, a szépség és igazság ereje. Elég, ha a nagy drámákra vagy a nagy zeneművekre gondolunk, melyek titokzatos módon attól nagyok, hogy többek közt alkalmat adnak arra is, hogy a jövőre emlékezzünk és a múltra várakozzunk.
A minőség ideje időtlen. Amikor Bach passióját hallgatjuk: honnét szól ez a zene? A múltból? A jelenből? A jövőből? Egy bizonyos: mérhetetlenül több, mint kegyeletes megemlékezés és sokkalta több, mint reménykedő utópia. Egyszerre szól mindenfelől.
Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódáról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden súlyát és megosztottságát. És mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek - megszületvén Betlehemben - maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyódhatunk: ami megtörtént és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből.
Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valóban mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosan úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.

Forrás: Új Ember, 1975. december 14.

2012. november 01. csütörtök, 14:40

Válási feltételeit:

IWIWGoogle bookmarkFacebookTwitter

 

semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges. Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal. Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe. Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan.
Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig. A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak. Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele. A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből. Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek.
Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Mszerelem2ajd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni. Hirtelen megértettem ... óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét. A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiunknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján. De a sokkal könnyebb súlya elszomorított.
Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás. Elvezettem az irodáig ... gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és azt mondtam neki: Sajnálom Jane, nem akarok elválni. Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről: Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket. Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.

Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam: Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ. Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam - holtan. A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok.

Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek.
Legyen valóban boldog házasságotok!


2012. november 01. csütörtök, 14:28

Történet az igaz szerelemről

Írta: internet

szerelem2Ez egy történet, ami állítólag 2004 óta emailben és most már a közösségi médiákban is kering, nem tudni ki az eredeti szerzője.

Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, "Szeretnék valamit elmondani". Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében. Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan. Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte, miért? Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással. Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Janet szeretem, nem őt. Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam! Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át. Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosam az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra. A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most.

Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.
Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább. Reggel megmutatta a válási feltételeit:

Folytatás ...

2012. szeptember 12. szerda, 13:06

Maradj a helyeden!

hajocsavarAz emberi test Isten csodálatos alkotása. Egyetlen testrészünk sem felesleges. Miképpen egy hatalmas szerkezetben egyetlen kis csavarnak is megvan a maga szerepe.
Az alábbi történet is erről beszél:
A kis csavar egy volt a sok százezer közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz a hatalmas hajón. Egy nap megszólalt:
- Elég kényelmetlen helyem van itt. Egy kicsit kinyújtózom, nekem is jár egy kis pihenés…
A környező csavarok kétségbeesetten üvöltöttek rá, amikor meghallották, hogy lazítani akar egy kicsit.
- Megőrültél, kiscsavar? Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk!
A vasgerendák nem hittek a fülüknek:
- El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is!
Szélvészként terjedt el a hír az egész hajón:
- A kiscsavar forgat valamit a fejében!
Mindenki megijedt. A hatalmas hajótest még a gondolattól is remegni kezdett: a kiscsavar kieshet a lyukból…
A vékony és vastag vaslemezek, a hajóbordák, a vasgerendák üzenetet küldtek a kiscsavarnak:
- Nagyon kérünk, légy szíves és maradj nyugodtan! Ha te lazítasz, veszélybe kerül az egész hajó, egyikünk sem fogja elérni a kikötőt! Ne tedd ezt velünk!
Ez hízelgett a kiscsavar büszkeségének. Eddig eszébe sem jutott, hogy ő mennyire fontos a többiek számára. Visszaüzente:
- Maradok, ahol vagyok!…

Kis csavarnak látod magad a gyülekezetedben, a családodban, a munkahelyeden, településed közösségében?
Maradj a helyeden, és tedd azt, amit rád bízott az Úr!
Attól se többet, se kevesebbet!

2012. augusztus 14. kedd, 12:42

10 évesek lettünk!

Írta: vi-l-ma

szulinap
A honlap első gyülekezeti híre 2002. szeptember 1-jén íródott, a címe: " Elindult a vbma.hu ". Gyülekezetünk honlapja 10 éve működik, és igyekszik folyamatosan megújulni, friss hírekkel, tartalmakkal, új menüpontokkal bővülni. A több mint 400 gyülekezeti híreinkről szóló cikk áttanulmányozásával az olvasó láthatja a Váci Baptista Gyülekezet elmúlt időszakát, szolgálatait, örömeit, bánatait. A lelki életünk biztosan megújul, ha végighallgatjuk a több mint 200 igehirdetést. A képeket nézegetve pedig sokszor mosolyt csal az arcunkra, hogy miképpen is néztünk ki 10 éve, és jé, hogy megnőttek a gyerekek!

Hálásak vagyunk Istennek, hogy az interneten keresztül is terjedhet az evangélium, lehetősége van gyülekezetünknek egy honlap működtetésére!

Szeretnénk továbbra is végezni feladatunkat, és bátorítani kicsiket és nagyokat, hogy segítsenek ebben a folyamatban! Aki tevékenyen szívesen résztvenne ebben, azt kérjük, hogy írjon a Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. email címre, és ide várjuk építő kritikák megfogalmazását is! Smile

"Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!
Mert jó az Úr, örökké tart szeretete,
és hűsége nemzedékről nemzedékre."

(100. Zsoltár 4b-5)

2012. június 22. péntek, 06:54

A Mosoly értéke

Írta: D. Carnegie
IWIWGoogle bookmarkFacebookTwitter
mosoly"Semmibe se kerül, de sokat teremt.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják
és nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle,
és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Táplálja a jóakaratot az üzleti életben,
boldogságot teremt az otthonban, és mindenütt a barátság biztos jele.
Pihenés az elfáradt embernek, napfény a csüggedőknek,
világosság a szomorkodónak
és a természet legnagyszerűbb ellenszere a bajokkal szemben.
Nem jelent földi javakat senki számára: nem lehet megvenni, elkérni,
kölcsönadni vagy ellopni - csak önként lehet odaadni.
Ha valaki már túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon,
akkor legalább te nézz rá derülten.
Senkinek nincs annyira szüksége a mosolyra,
mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!
Ha meg akarod kedveltetni magadat az emberekkel, akkor
MOSOLYOGJ!"


<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>
4. oldal / 12

Menü

A perc igeverse

Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.
A zsidókhoz írt levél 10:38

Programok röviden

2018.08.23. csütörtök 19:00
Bibliaóra 
Igehirdető: Meláth Attila

2018.08.26. vasárnap 10:00
Imaóra, istentisztelet
Igehirdető: Meláth Attila

2018.08.26. vasárnap 18:00
Istentisztelet
Igehirdető: Merényi Zoltán

2018.08.30. csütörtök 19:00
Bibliaóra
Igehirdető: Meláth Attila

2018.09.02. vasárnap 10:00
Imaóra, istentisztelet
Igehirdető: Meláth Attila
Úrvacsora

2018.09.02. vasárnap 17:00
Istentisztelet
Igehirdető: Meláth Attila

A gyülekezet részletes programjának
excel táblázataxlsx ide kattintv
a tölthető le

(2018.ápr.-szept.)


 

Követés

face_small
twit